„Blogposztot írok, nem egy könyvet. Hogyan összegezzem a japán kultúrát? Mire kíváncsi az olvasó?” – órákig gyötörtem magam ezekkel a kérdésekkel, de végül sikerült kiválasztanom pár témát és kulturális érdekességet, amiktől garantáltan tátva marad a száj!
És van egy kis ajándékom is – ebből a cikkből pár japán kifejezést is megtanulhat.
A japán normarendszerben rengeteg a szabály – helyes és helytelen alkalmazásuk magukat a japánokat is feszélyezik.
Tegyük fel, hogy valaki meghívja Önt az otthonába.
Először is, érkezzen időben! A késést a megbízhatatlanság és tiszteletlenség jeleként értelmezik. Még a bejárati ajtó előtt vegye le a kabátját, üdvözlésként pedig használja ezt a mondatot: "お邪魔します" (おじゃまします - ojamashimasu), ami annyit tesz: „Elnézést a betolakodásért”.
Talán azt mondanom sem kell, hogy vegye le a cipőjét! Ebből a videóból pedig több is kiderül:
De miért van ennyi szabály? Egész egyszerűen, ők így fejezik ki a tiszteletüket. Ezzel becsülik meg a vendéglátójukat, aki időt és energiát fektetett a fogadásukba. Semmi szín alatt nem akarnak tisztátalan dolgot bevinni házigazdájuk otthonába – a tisztaság és higiénia egyébként is kiemelt témakörök.
"De hát mindenben különböznek, nem?" Igazából de. Még a McDonald’s menüje is más, és a hamburgerek sem egészen ugyanazok. De ha követi a lentebb felsorolt irányelveket, akkor könnyebb lesz elboldogulnia.
Ez a kifejezés jól összegzi a japán elvárásokat: '空気を読む' (くうきをよむ - kūki o yomu). Szó szerint ennyit tesz: „olvasd a levegőt”. A japánok elvárják, hogy ne csak a metakommunikációs jeleket értelmezze jól, hanem a környezet, a hangulat alapján szinte olvasson a gondolataikban – szavait és viselkedését pedig lehetőleg igazítsa ehhez.
Az Egyesült Államokban sokkal közvetlenebb a kommunikáció, egyenesebben megmondják az emberek egymásnak a dolgokat. Ha túl messzire mennek, és valakit esetleg megsértenek a direktségükkel, akkor azt további beszélgetés (esetleg vita) követ.
Előfordulhat, hogy Sherlock Holmes szintű megfigyelő-képességre és elképesztő kulturális kompetenciára lesz szüksége, amikor egy japán illetővel beszél – pusztán azért, hogy valóban megértse valódi szándékát. Nagy rá az esély, hogy nem azt mondják, amit gondolnak – és mindezt csak azért teszik, hogy kerüljék a konfliktust. De legyünk őszinték – ez a fajta kommunikációs stílus maguknak a japánoknak is elég nagy kihívás.
Miért olyan konfliktuskerülők a japánok? Mert ez a fő koncepciójuk: '和' (わ - wa, harmónia). A japán kultúrában ugyanis a köz java felülírja az egyénét.
Ennek egy része a nagy népsűrűségből adódik – történelmük során mindig is meg kellett osztozniuk a szűkös erőforrásaikon. Sokkal hatékonyabb és kényelmesebb, ha mindenki ugyanúgy viselkedik. A „harmóniára” való törekvésük – bár társadalmi nyomásra gyakorolják - igazából kedvességük, figyelmességük és elkötelezettségük jele.
„Átlagosan” vagy „szokásosan” csinálni a dolgokat nem nagy bók az Egyesült Államokban, viszont maga a tökély Japánban. Ettől még nyugodtan maradhat önmaga – csak hagyjon másokat is érvényesülni!
Mi az első, ami eszébe jut a japánok munkához való hozzáállásáról? Minőségi eredmények, hosszú munkaórák, szigorú hierarchia…Ez nagyjából helytálló… A japán ügyfelek elvárásainak nem könnyű megfelelni, náluk a 9-5-ig tartó munkanap csak vágyálom, és az ügyfelekkel, idősebb munkatársakkal, felettesekkel való kommunikációnak külön-külön szótára van.
Az Egyesült Államokban viszont keresztnevén szólítjuk még feletteseinket is. Vegyünk egy példát! Mondjuk, hogy Aretha Murphy egy marketing manager. Japánban a fiatalabb munkatársai így köszönnének neki: "（マーフィー）課長、おはようございます！" (Murphy manager, jó reggelt!)
Úgy hangzik, mintha a hadseregben lennénk, pedig barátságos hangsúllyal is mondhatják.
肩書社会 (かたがきしゃかい - katagaki shakai) vagyis „a titulusok társadalma”. A pozíció nagymértékben számít a japánoknál – hacsak nem egy mellérendelő szervezeti formában dolgozik.
Ennek a cikknek a legkevésbé sem volt célja, hogy állást foglaljon, de tény: a japán kultúra egész egyszerűen más. Szokatlan.
De itt is a gyakorlat teszi a mestert – a legbiztosabb módja, hogy elmerüljön a japán kultúrában, ha a saját bőrén tapasztalja meg.
