Mit mond a kutatás?

A Wisconsin-Milwaukee Egyetem új tanulmánysorozatában a kutatók azt találták, hogy a többnyelvűség valóban befolyással bír az önérzékelésre, legalábbis ami a kétnyelvű spanyol nőket illeti. A jelenség leginkább a bikulturális nők körében érezteti hatását – az ő esetükben a latin és angolszász kulturális háttér egyszerre érvényesül.

A tanulmány szerzői felfedezték, hogy a bikulturalitás és a kétnyelvűség úgynevezett "kereteltolódáshoz" vezetett, amelyet az önészlelés vagy az identitás változásaként határoztak meg. Azok a nők, akik bikulturálisnak vallják magukat gyorsabban és könnyebben élték meg ezt az eltolódást, mint az egy adott kulturális háttérből érkező kétnyelvűek. „A nyelv olyan eszköz, amely tágítja a kulturális kereteket” – írják a szerzők.

A fent említett bikulturális nők például úgy érezték, sokkal asszertívebbek spanyolul, mint angolul. Az embereket is máshogyan ítélték meg a beszélt nyelvük alapján. Az egyik kutatás során olyan hirdetéseket mutattak ezeknek a hölgyeknek, amik különböző helyzetekben ábrázolták nőtársaikat. Először az egyik nyelven (spanyolul vagy angolul), majd hat hónappal később a másik nyelven tekintették meg a hirdetéseket. A második megtekintés után megváltozott a véleményük: "Az egyik válaszadó például kockázatvállaló, független nőként látta a hirdetés főszereplőjét a spanyol változatban, de reménytelen, magányos, zavart nőként az angolban" - magyarázták a kutatók.

>A Big Five személyiségteszt

Egy régebbi, 2006-os tanulmányban Nairan Ramirez-Esparza, a Connecticuti Egyetem szociálpszichológiai adjunktusa a mexikói-amerikaiaknak a "Big Five" személyiségteszt két változatát adta: egyet angolul és egyet spanyolul. A teszt a következő közös emberi tulajdonságokat méri:

• Extraverzió: kifelé-, (extra) vagy befelé (intro) irányultság.
• Kellem: barátságos/együttérző vagy kritikus/racionális.
• Nyitottság: találékony/kíváncsi vagy következetes/óvatos
• Lelkiismeretesség: hatékony/szervezett vagy extravagáns/gondatlan
• Neuroticizmus, vagyis a negatív érzelmi reakciókra való hajlam: érzékeny/ideges vagy kitartó/magabiztos

Ramirez-Espaza azt tapasztalta, hogy a résztvevők magasabb pontszámot értek el az extraverzióban, a kellemben és a lelkiismeretességben, amikor angolul töltötték ki a tesztet, ez pedig elsősorban azzal hozható összefüggésbe, hogy az individualistább kultúrák (például az Egyesült Államok) értékelik ezeket a tulajdonságokat. Az eredmény utánkövetése során arra kérték a résztvevőket, hogy írják le saját személyiségüket. Amikor spanyolul írtak, akkor főként a kapcsolataikra, hobbijaikra és családjukra összpontosítottak; angolul viszont az egyéni eredményeiket, az iskoláikat és a napi tevékenységeiket emelték ki. "A nyelv és annak kulturális értékei elválaszthatatlanok egymástól” - mondta Ramirez-Esparza a Quartznak. "Az általad beszélt nyelv kulturális értékein keresztül látod magad."

Ezek a tanulmányok felvetnek egy igen érdekes kérdést: vajon ezek a „személyiségbeli” változások a legbelső szinten tükrözik-e az önmagunkkal kapcsolatos különböző érzéseket, vagy csak a társadalmi érintkezés vonatkozásban léteznek?

„Ha valaki azt mondja, hogy megváltozik a személyisége – írja Bonny Norton, a British Columbia Egyetem nyelv- és írástudás-oktató professzora –, akkor ez alatt valójában azt érti, hogy a személyisége akkor változik meg, amikor másokkal beszél.”

Bárhogy is legyen, más kutatók azt találták, hogy azok a nyelvtani ismeretek, amiket már valóban elsajátítottunk, ha nem is a komplett személyiségünket, de az észlelésünk és a viselkedésünk módját igenis befolyásolják, függetlenül attól, hogy éppen mással kommunikálunk-e, vagy passzívan olvasunk egy adott nyelvű szöveget.

Nyelv és az identitásunkhoz való hozzáállás

A brit Lancaster Egyetemen Panos Athanasopoulos pszicholingvista német és angol kétnyelvűeket tanulmányozott, hogy megnézze, megváltozik-e a beszélők gondolkodásmódja, a kommunikáció nyelvétől függően. Arra összpontosítottak, hogy a németül és angolul beszélők hogyan kezelik időben a cselekvéseket.

"Itt megmutatjuk, hogy a folyékonyan beszélő német-angol kétnyelvűek a mozgáshoz kapcsolódó eseményeket annak a nyelvnek a nyelvtani korlátai szerint kategorizálják, amelyben működnek" - írja. Ennek az az oka, hogy a két nyelv időben másképp különíti el a cselekvéseket. Vegyük például a különbséget a két angol mondat között:

• I was sailing to Bermuda and I saw Elvis. (Miközben Bermudára hajóztam, láttam Elvist)
• I sailed to Bermuda and I saw Elvis. (Bermudára hajóztam és láttam Elvist)

A német nyelvben viszont nincs ilyen különbség: "A német beszélők általában meghatározzák az események kezdetét, közepét és végét, de az angolul beszélők gyakran kihagyják a végpontokat, és a cselekvésre összpontosítanak."

Talán ennek az árnyalatnyi eltérésnek is köszönhető, hogy Athanasopoulos megállapíthatta: szemben az angollal, a tanulmány résztvevői inkább az konkrét mozzanat befejezéséhez párosították az eseményt, amikor németül beszéltek.

Ezek a nüánszok bár aprók, mégis megmutatják, milyen kevés is elég lehet a nézőpontunk befolyásolásához.

Másképp érzi magát, amikor különböző nyelveket beszél?

A cikk második részében arra kértük a világ különböző szegleteiben élő kétnyelvűeket, hogy osszák meg gondolataikat arról, hogy a több nyelv beszéde hogyan befolyásolja identitásukat, önkifejezésüket, mentális fókuszukat és a mindennapi élet egyéb jellemzőit. Íme, mit mondtak nekünk.

Fred Kanada

Nyelvek: angol, francia, német

"A magam részéről évekig szenvedtem, mert elhittem Vlagyimir Nabokov alábbi szavait: »A német egy életre szóló hobbi és állandóan folyamatban lévő, soha be nem fejezett munka.« Ne felejtsük, hogy ő gyermekként három nyelven beszélt folyékonyan. Gyerekkoromban franciául és angolul beszéltem. A német nyelv elsajátítása nem volt könnyű, mert a nyelvhez való viszonyom befolyásolta a tanulást. Apám már három éve Németországban állomásozott, amikor a szüleim elváltak – én tizenegy éves voltam ekkor, és csupán egy éve tartózkodtam ott. Onnantól fogva hiúsági kérdést csináltam abból, hogy tökéletesen elsajátítsam, irányításom alá vegyem a nyelvet. Nyilvánvalóan sebezhető voltam ezen a ponton, így fel kellett magamnak tennem a kérdést: maradok feszengőn ebben az állapotban, vagy teszek azért, hogy újra teljesnek, egésznek és kompetensnek érezzem magam?

A franciánál úgy érzem, líraibban nyilvánulok meg, viszont amikor németül beszélek, akkor bennem van ez a struktúra iránti elszántság, az "angst consciousness/Aufmerksamkeit", ez a tudományos megalapozottság, ha úgy tetszik – ami valószínűleg annak az eredménye, hogy ötvenévesen visszatértem az egyetemre, hogy megszerezzem az egyik germanisztikai diplomámat (Germanistik)."

Hallie Price

Nyelvek: angol, spanyol

"Máshogyan érzem magam, amikor egy másik nyelvet beszélek, mert egy másik kultúra benfentesének érzem magam. Kognitív különbségeket is észreveszek magamon, mióta kétnyelvű vagyok. Egynyelvű háztartásban nőttem fel, az angol után spanyolul tanulni pedig egy tudatos választás, hosszútávú törekvés volt. Azon túl, hogy képes vagyok egyszerűen spanyolul kommunikálni (középszinten beszélek, olvasok és írok), úgy érzem, hogy hozzáférek egy másik világhoz, amelyet az Egyesült Államokban és azon túl az egynyelvű angolul beszélők csak korlátozottan értenek.

Most már két nyelven gondolkodom és mindkét nyelven értem az alapvető nyelvtani struktúrákat. Ennek eredményeképp a könnyebben oldom meg a mindennapi problémáimat, és úgy általában véve gyorsabban és hatékonyabban tudok kommunikálni az első nyelvemen is. Összességében úgy érzem, hogy mentálisan tudatosabb, és empatikusabb ember lettem annál, mint amikor csak egy nyelvet beszéltem."

Carlos Ayon

Nyelvek: spanyol, angol, német

"Egyrészt ott az anyanyelvem, amely a gyökereimhez köt - ahhoz a helyhez, ahol felnőttem. Még ezt a nyelvet is különböző módon beszélem, attól függően, hogy az identitásom melyik részét tükrözi – gondolok itt a közép-mexikói és az észak-mexikói akcentusra, vagy a helyi szlengre. De egy másik nyelvet beszélni, hát... Kalifornia közel áll hozzám, mert egész életemben hallottam az ott használt nyelvet, de a nyelv nemzetközisége nem segít megérteni, hogy valójában mit jelent, mit rejt számomra.

Nem vagyok biztos benne, hogy egész pontosan mire használom – leginkább erre is, arra is. De az egészen biztos, hogy része annak, aki vagyok, hiszen a határról jöttem – arról a határról, ahol ez a két nyelv is összemosódott. A német azért nehéz, mert fura egy harmadik nyelven hallani magamat – még a hangnem is furcsának tűnik számomra, amiben beszélek. Szóval azért érzem magam bizonytalannak, amikor németül kell kifejeznem magam, mert nem tudom, mennyire érzem magaménak azt a személyt, akit ilyenkor megtestesítek és kifejezek a világ felé. Néha viszont gondolkodás nélkül egyszerűen csak működik az egész – szóval ezek a fenntartások, gondolom, idővel eltűnnek.

Sira Horstkötter

Nyelvek: német, angol, spanyol

"Másképp érzem magam, amikor idegen nyelvet beszélek. Bár külföldön éltem és folyékonyan beszélek angolul, mégis nehezen tudom kommunikálni az érzéseimet ezen a nyelven. Olyan, mintha nem egészen tudnék önmagam lenni, amikor a némettől eltérő nyelvet beszélek. Nyilvánvaló, hogy ez az érzés még erősebb, amikor spanyolul kommunikálok, amit csak részben beszélek és értek."

Az általunk használt nyelv – még az anyanyelvünk is – szinte észrevétlenül hat ránk.

Amikor arról van szó, hogy a beszélt nyelvtől függően másnak érezzük magunkat, a kutatások - a tudományos tanulmányok éppúgy, mint a személyes beszámolók - azt sugallják, hogy személyiségünk aspektusai megváltoznak, különösen abban a tekintetben, hogy mit fejezünk ki magunkról másoknak, hogyan értelmezzük és írjuk le az embereket és eseményeket, és elhatározásunk alapján hogyan boldogulunk a világban.

Bár a Jekyll és Hyde-féle éles váltás igen ritka, egyértelmű, hogy a nyelv átszűri az egyén kifejezésmódját, általa egészen egyedi lencsén át látjuk és tapasztaljuk meg a kultúrát.