Genfben kezdődött, francia nyelvtanulással, majd budapesti magyar tanfolyamával folytatódik Milena története. Arról mesél, hogy az élményalapú órák, inspiráló tanárai és gyermekei nyelvórái hogyan könnyítették meg számára a beilleszkedést.
2013-ban, Genfben jártam először a Berlitzben. Akkor tudatosodott bennem, hogy ha hosszú távon ott akarok maradni, akkor kénytelen leszek megtanulni franciául. Aztán változtak a tervek – munka miatt egy másik országba költöztünk. Arra nem emlékszem pontosan, hogy mennyi évig tanultam franciát – de arra igen, hogy ez milyen pozitív élmény volt!.
Ketten, vagy hárman voltunk egy csoportban, és három különböző tanárral dolgoztunk együtt – még a nevük is eszembe jut. Madame Chevall különösen mély benyomást tett rám. Együtt jártunk moziba, vásárolgatni és a piacra – így bátorított minket a tanárunk arra, hogy valódi élethelyzetekben használjuk a nyelvet. Eleinte nehéz volt, sőt – egyenesen ijesztő; de végül is egy rendkívül értékes tapasztalat.
Nagyon élveztem az ott töltött időt – ezzel a módszerrel tényleg elköteleződtem a tanulás mellett, úgyhogy hatékony volt.
2022-ben költöztünk Budapestre – a családom egyik fele ugyanis magyar. Ekkor határoztam el azt is, hogy megtanulok magyarul
Felismertem, hogy mennyire fontos, hogy a gyerekeim tanáraival és más szülőkkel az anyanyelvükön tudjak kommunikálni. .
Egyéni tanfolyamon vettem részt, ahol én voltam az egyetlen tanuló, úgyhogy rajtam volt minden fókusz. Éva néni és egy nagyon kedves fiatal lány, Bea voltak a tanáraim.
Szerintem magyart tanulni azért nehéz, mert nincs még egy ilyen nyelv a világon! Eleinte próbáltam párhuzamokat találni azokkal a nyelvekkel, amiket ismerek – hasonlóan csengő szavak, vagy egy ismerős mondatszerkezet. Kabar az anyanyelvem, folyékonyan beszélek oroszul, az angolom és a franciám is egész jó – de mindez mit sem ért! A magyar nyelv felépítése és logikája teljesen egyedi, és csöppet sem hasonlít ezekhez.
Ennek ellenére valahogy mégis összeállt az egész. Most már nagyon élvezem a nyelvhasználatot, és hogy tudok anyanyelvűekkel beszélgetni.
A magánórákkal és a csoportos oktatással is vannak tapasztalataim, de meg kell hogy mondjam, nekem jobban tetszik, ha másokkal együtt tanulhatok. Motiválóan hat rám a baráti versengés, és segít, hogy gyorsabban fejlődjek – szerintem sokan tudnak azonosulni ezzel😊
Eleinte nem volt könnyű a Berlitz módszerrel tanulni – de mindig ez a helyzet, amikor egy új nyelv megismerésébe kezd bele az ember. Időbe telik, amíg hozzászoksz a tanárhoz és ehhez az egészen egyedi módszerhez. Egy pár óra után viszont rájössz, hogy ez a természetes módja a tanulásnak.
Nekem nagyon tetszik, hogy egyből mélyvízbe dob; hogy rögtön aktiválja a szövegértésed. Elérkezik egy pont, amikor elkezdesz az adott nyelven gondolkozni – és rájössz, hogy ez egyáltalán nem a zavarodottságod, hanem éppen, hogy a siker jele. Innentől kezdve pedig a fejlődés teljesen természetesnek fog érződni.
Szerettem volna, ha a gyerekeim is tanulnak angolul. A 6 éves lányom és a 9 éves fiam is csoportokhoz csatlakoztak, és nagyon elégedettek vagyunk azzal, ahogyan haladnak 😊
Szerintem a gyerekeknek könnyű a nyelvtanulás, mert még nincs bennük semmilyen előítélet azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene működnie egy nyelvnek. Úgy szívnak magukba mindent, mint a szivacs! Teljes mértékben megbíznak a tanárukban – nekik ő valami hatalmas mágus, akinek a zsebében ott van az a tudás, amire vágynak.
Hikaru, a tanáruk pedig kifejezetten inspiráló. Tényleg felnéznek rá a gyerekek, és nagyon jó véleménnyel vannak róla.
