A középiskolai évek meghatározóak egy ember életében. Barátságok születnek, szerelmek lángolnak fel - és akár olyan kapcsolatokra is rátalálhatunk, amik felnőtt életünkben is elkísérnek. Éppen ez történt Richárddal is, aki 26 éve kedves diákunk. Történetében arra emlékszik vissza, hogy az élményalapú oktatás, a változatos tanári csapat és a valós helyzetekben szerzett gyakorlat mennyit adott hozzá magabiztosságához és nemzetközi sikereihez.
A Berlitz a '90-es években kúszott be az életembe. Édesanyám németül tanult itt, mert akkoriban egy osztrák cégnek dolgozott, és ehhez szüksége volt a nyelvtudásra. Egy intenzív tanfolyamon vett részt - ami kimerítő volt ugyan, de nagyon szerette.
Később, amikor már középiskolás voltam nekem is szorgalmazta, hogy tanuljak angolul. Megbeszéltük a lehetőségeimet Krisztával (Hoór Krisztinával, iskolánk igazgatójával), és el is kezdtem a tanfolyamot. Ez nagyjából 2000 környékén volt - huszonhat éve. Persze voltak kisebb-nagyobb szünetek, de azért ez egy tartós kapcsolat.
Jelenleg oroszul tanulok Irina tanárnővel. Elképesztő egy tanár! Nagyra értékelem, hogy olyan türelmes velem - mert valljuk be, elég elfoglalt ember vagyok, és a házi feladat sem az erősségem. Jobb szeretek az órákon tanulni - nekem az működik, ha sokat járok órára, és úgy haladok.
Ami leginkább szíven ütött először az az, hogy senki nem beszélt hozzám magyarul az órákon - eddig sehol máshol nem tapasztaltam ilyet.
Azt is nagyon élveztem, hogy az évek során több tanárom is volt, mert így különböző akcentusokhoz, kommunikációs stílusokhoz kellett hozzászoknom. Emlékszem, volt egyszer egy tanárom Új Zélandról - vele az első két hétben úgy éreztem, mintha holland nyelvórán ülnék. Elég vicces volt!
Ez a változatosság aztán hatalmas érték lett az életemben, mert
teljesen mindegy, hogy a földgolyó melyik részére vetődöm - nagyjából mindenkit megértek.
Mondjuk a skót akcentus trükkös tud lenni...
Viccet félretéve: két évig éltem Kenyában, nemrégiben tértem haza, és semmi nehézségem nem akadt azzal, hogy megértsem a kelet-afrikaiakat.
A középiskola alatt olyan rohamosan fejlődött a nyelvtudásom, hogy el tudtam indítani egy kisebb vállalkozást: biztonsági felszerelésekhez fordítottam technikai dokumentumokat.
Még le se érettségiztem, de már a nagybátyámnak tolmácsoltam üzleti találkozókon. Akkor jöttem rá, hogy mennyire hatékony a Berlitz módszer - mert egyáltalán nem féltem attól, hogy éles helyzetben kell használnom a nyelvtudásomat. És ez volt benne a legjobb: egy percig nem gondolkodtam azon, hogy meg merjek szólalni.
Három nyelvet tanultam a Berlitznél: az angolt, amiből már nagyon magas szintre jutottam; volt egy futó kalandom az olasz nyelvvel is, és most oroszul tanulok.
A három közül kétségtelenül az orosz a legnehezebb, leginkább a nyelvtan miatt. Annyi benne a kivétel! Mindig van egy szabály, amit alkalmazni lehet, aztán jön egy "de", ami megváltoztat mindent.
Egyébként is hajlamos vagyok lazán kezelni a nyelvtant: először elkezdem használni, amit tanultam, csak aztán kezd el érdekelni, hogy mi is rá a szabály.
Tengernyi van belőlük! Rengeteg nagyszerű emberrel találkoztam az évek során - azt hiszem, hogy pár tanáromat nyugodtan hívhatom a barátomnak is.
Ami nagyon megfogott itt, az a hangulat. Ahogy a tanárok viszonyulnak a diákokhoz, és alkalmazzák a módszert, az valami teljesen más élmény, mint egy hagyományos nyelviskolában tanulni.
Persze, nagyon sok vicces pillanat is volt - de őszintén: az, hogy 26 éve visszatérő vendég vagyok, az mindent elmond.
